Tegnapelőtt jött két gyakornok bulus. Az egyik elég jó bőr, a másik meg… (lieber nix zu sagen). Na akkor, akiről nem érdemes beszélni, rettenetesen kész a bulcsi. – Nagyon, derogálóan elvesztettem mindem hitemet, hogy egyszer nekem is lehetnek normális kollégáin. Ez a hölgy minden illúziómat porrá zúzta, felmorzsolta, a munkatársakról alkotott mítoszt (hogy velük aztán igazán lehet bulizni) demisztifikálta – de lehet domesztifikálta (na jó, ennek a szónak ismerem a jelentését, itt azért használom, mert jól hangzik, és ha megfelelően forgatod a szádban, akkor még akár felsejlik néhány más jelenthetőség is). – Teljesen kész vagyok.

 

A lány jellemrajza: fekete sarkatlan szandálost hord, FŰZŐSET. Van egy nylon harisnya rajta, azalatt pedig egy fekete zokni (remélem, nem minden nap ua. zokni, bár kitelik tőle). – És közben szoknya van rajta. Tudjátok, mint az általános iskolás takesznénik… - Csakhát sajnos ez 4 csillag…

Tartásában felelhető a hanyag elegancia, de inkább tramplinak nevezném (jobban illik rá ez a jelző). Mindig fut, ha 20 tányér van nála, akkor még gyorsabban: szinte nem is lehet látni, ha elhalad melletted. Jelenlétét csak egy dologban jelzi számodra (mivel amikor „dolgozik”, nem lehet látni a futás miatt): átkozottul közel megy hozzád. Szerintem még nem is hallott róla, mi is az a „kartávolságomon belül ne is merj jönni” kifejezésemet, de hamarosan kioktatom. – Ha közölni vagy kérdezni akar valamit, a szó legigazabb értelmében hátrálni kell. Talán még agresszívnak is nevezném ezt a fajta baráti közeledést. Sajnos, de igaz, minden egyes alkalommal beleliheg a pofámban, és látom a manduláját, a szanaszét repedezett micsodáját (ajkát). A lehelete borzalmas…

A pláne most jön! Úgy bebaszott a 2. estéjén, hogy reggel felküldte a főnökasszony pihenni. Pedig éppen akkor érkezett meg a „futárszolgálatba”. – innentől kezdve ő lesz a futár.

 

Nos ennyi. László