Megjött az első visszajelzés, hogy várják a következő beszámolókat. Akkor kezdjük.

Tegnap tönkreb.sztam a másodok porszívót is, de nem értem mi történhetett. A főnökasszony nevetve annyit mondott, hogy akkor a második hónapot is csak „úgy” dolgoztam, reméli tudom. Nem tudtam, de merem remélni, hogy ez félig sem komoly, na 1-én meglátjuk mit kapok: pénzt vagy javítási számlát.

 

Hát mi is történt még? Felmostam a padlót, ahogyan az elmúlt hónapban minden reggel, porszívóztam, ahogyan az elmúlt hónapban minden reggel, felszolgáltam, ahogyan az elmúlt hónapban minden reggel és este, szidtam a lusta picsákat és pöcsöket (akik nem szeretnek melózni), ahogyan az elmúlt hónapban minden reggel délben és este – meg folyton.

 

Kicsit nehéz így, hogy senki sincs, akivel le lehetne ülni beszélgetni, vagy legalább szavak nélkül kávézni, és bámulni a gleccsert meg a havat. De nyugi, no para, kezdek kitalálni néhány karaktert, akikkel majd magamban tudok beszélgetni (kicsit fiktívek, de legalább nem büdösek, nem böfögnek, vagy pukiznak az orrom alá, és nem is fárasztanak, csak ha éppen rájuk van szükségem). Remélem nem lesz olyan káros a magamba merülés, mint S. Zweig Sakknovellájában a figura.

Ja, úgy döntöttem, nem járok le a sörözőbe, a kocsmába, mert hosszú távon káros lesz: az ottani-itteni pincérlány éppen arról tartott beszámolót, hogy itt azért alkesz mindenki, mer nem lehet semmit sem csinálni. Hát, igaza volt. - Találtam a szállodában egy játszótermet (kölyköknek). Szerintem a délutáni pihenőkön néha be fogok ugrani, mert van csúszda, kifestő, meg ugrálószőnyeg. Teljesen alá-főlé vagyok aljzódva.

 

Amúgy az e heti banda nagyon paraszt. Valami gáz és vízszerelő galeri. – Én butus, és tisztességes barom (átkozom magam): találtam az asztaluk alatt mikor már elmentek egy 50 – est. És, mit tettem velem. NEM, nem raktam, el, hanem megkerestem a gazdit, és odaadtam nekilye. Hát tényleg nagy barom vagyok… - az az igazság, hogy az egyik itteni spanom adta ezt az utasítást Tyler-nek hívják, és szappankereskedő. Néha eljárok bunyózni is vele, de nem olyan sűrűn, mint ahogy azt ő szeretné. Hamarosan bérelni fogunk egy házat is, és csapunk egy-két iszonyat partit, de előtte be kell lépnetek a Fight Club-ba.

Ja és esik ez a baszott hó… Mostmár végképp megbizonyosodtam róla, de Tyler is mondta, hogy csak időpazarlás, inkább csináljunk helyette egy-két mókát. Uh nem fogok síelni megtanulni. Amúgy tele van buzival is a hotel, és iszonyat kész arcok vannak közöttük: a konszolidáltabbtól, a bőrmellényes bőrtangás pasasig, szinte mindenki képviselteti magát.

 

Eltelt az első hónap, mint pincér. De erről csak ennyi tudok írni. Mostmár olyan egyforma minden vendég: nő, férfi vagy buzi. Ennyi, több lehetőség nincs (de, fiatal vagy öreg).

Svájc (munka) úgy néz ki, nem jön össze, de Bécs még mindig a tarsolyban van. Szerintem nyárra elmegyek oda is felszolgálósodni, és bejárom a várost. Utána meg Tylerrel megyek, mert van néhány ötlete a jövőmmel kapcsolatban.

Kaotikus voltam? Persze, mert Tylerrel nem tudtuk eldönteni, melyik gondolatot írjam(juk) le előbb. Egyszer ő győzött, másszor én.