Most is: semmi, nem voltak vendégek, sem, stb… (a picsák veszekednek, és szörnyű. KIKÉSZÍT, de szerencsére én sem maradhatok ki belőle. Nem tudom mit, mondhatnak rólam – nem is érdekel, de érezhetően megváltozott körülöttem a hangulat. Nem nagyon, de…)

 

Korábban említettem, hogy mindenkinek állandóan nyitva van a szája. Hát az utóbbi hetekben nekem is! De nem tudom, hogy azért, mert butulok, vagy azért, mert állandóan takonnyal van tele a gyönyörű nózikán. Szerencsére amióta megérkeztem, mert akkor beteg voltam, folyamatosan tele vagyok olyan csúnya dolgokkal…

 

ÉS, kezdek bekészülni! Ez megint nem panasz, de ez a falu már tényleg kicsi: minden kávézóban üldögéltem már, mindenhol voltam, és ennyi… És a közelven egy város sincs. Ahová jártam, Gerlos, kávézni, ott meg átvágtak a kávézóban! Nem nagyon, de rosszul esett… Ráadásul egy koszos magyar volt a pincér. – Ennyit rólunk…

 

A másik nagyhír, hogy felvettem egy volt tanárommal a kapcsolatot, hogy tudna –e segíteni, ha szükségem lesz rá. (Írás) és csak bíztatni tudott, igaz nem küldtem még semmit. Tegnap jutott eszembe egy nagyszerű ötlet, és most azon vagyok!! Lehet még ma el is kezdem! Mert miért ne?

 

Ne hara, tudom most unalmas vagyok, de tényleg ennyi a történés! Már nem viccesek a kollégák, nem tudok rajtuk nevetni, meg elég unalmassá is vált az egész. A tömény butaság, és ennyi… nagyon deprimáló… Én a balfasz magyar, aki suli után eljön felszolgálni… - Mert ők mindannyian rettentően képzett munkaerők: a szakács porból főz levest, vagy konzervből. Ennyi a tudomány, a „konyhaművészet”: Na jó, itt a konyhaművészet azt jelenti, hogy minden kaja mellé raknak egy kis díszítőelemet… (valami zöld levelet, és ettől minden csodás lesz): az íze, meg a kinézete. A vendégektől meg sem merem kérdezni, hogy ízlett - e, mert mindennek konzerv, meg poríze van. Éljen a négycsillag. Sajnos mi is ezt esszük, és egy idő után nem az hogy unalmas, hanem inkább fájdalmas. A sok műkaja hazavágja az ember gyomrát, pedig mindig kötelező jelleggel a kaja előtt egy tányérka salit is eszem, de nem használ, sőt… Bárcsak lenne a közelben egy McD. vagy valami még rettentőbb kajálda. Pl. egy menza, ahol csak szart lehet enni.

 

 A többi kollegina meg a szalvétahajtogatásban látja a nagy csodát: ki hányfélét, és milyen tökéleteset tud… meg egy perc alatt hány darabot…

 

AHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHH

 

De már telik az idő! Jövő héten jönnek a spanok, és alig várom!!! Jaj!!!!!! Tényleg, minden nap felkelek, és arra gondolok, hogy hány nap van még addig!!! Meg ha ez sem segít, akkor Rómáról ábrándozok. Az is már csak másfél hónap!

 

(tudjátok, mindennek több olvasata van: remélem megtaláltátok a mostani bejegyzésben is a vicces „gondolatokat”)