Régen nem jelentkeztem, mert… Nem jajgatok tovább, csak mégis J

Mi is történt mostanában: huh sokminden!!! Voltak a barátaim itt, Kleitenben, és nagyon boldog voltam. DE, itt szeretném kifejezni sajnálatomat is egyben, hogy nem igazán voltam az igazi. Sőt, eléggé sajnálom, hogy nem voltam elég aktív. Mindenestre örültem annak, hogy (remélem őszintén) jól is érezték magukat. Le voltak nyűgözve, hogy milyen szép helyen éldegélek – na igen, ez nekem sajnos december óta megszokott látvány, uh nekem már nem mond semmit. – Történt egy kis affér is, de arra úgy gondolok, hogy maradjon a mi titkunk!! Nekem az nagyon nagy boldogságot okozott, hogy meglátogattak. Itt voltak, és … jaj, de örülte, habár nem tudtam lehet kimutatni: kérlek, tudjátok be annak, hogy főszezon után voltatok.

Kaptam otthonról csomagot is, mert ugye a hegyről nem lehet csak úgy lemászni, és kellett egy-két dolog. Kedves Testvérkém, ha nagyon nem tudok mit kezdeni magammal, akkor mindig eszem a csokidbólJ

 

Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen kemény lesz. Nem a munka, hanem a hegy, a hó, és az, hogy 20 emberrel vagyok összezárva, mindig velük kell lenni… Sőt ebben az épületben kell lakni. Az pedig, hogy „elmenekülj, el kell felejteni”. Nincs város a közelben, ahol van kutyaszar a sétálóutcán, és hasonló kóborgó dolgok. – Ha arra gondolok, hogy majdnem egy menedékházban kötöttem ki, ahová csak felvonóval lehetett voltan eljutni… Máris olyan ürességet érzek, mint még soha. Huh, erre vágytam, hogy valami más történjen velem, de ennyire??????????? J

Lassan kezdek készülni, csomagolgatni. De ez még odébb van az!!! Sajnos, de a pénz szempontjából egyáltalán nem sajnos. Megéri itt csücsülni. – Korábban az volt a gond, hogy sok a vendég (de most belátom, nem is volt az olyan rossz. Ha sok a munka, az idő repül, mert nem arra koncentrálsz, hogy mikor meg meddig, hanem a futás.) Most meg az a baj, hogy alig vannak: vége a szezonnak, a faluban is elvétve lehet látni embereket. Így talán még rosszabb, mert nem tudsz mit kezdeni magaddal. Csak nézed a dögunalomhegyeket, és várod, hogy álljon el a havazás. Mert természetesen most is esik.

Ja igen, hogy kevés a vendég: megvan az esélye, hogy hamarosan haza kezdik küldeni az embereket! 6 pincér van, és 40 emberre az sok, túl sok. (most még 100 vendég és köv. héten is hasonló számban, de utána elfogynak.) Próbáltam puhatolózni, hogy vajon kit küldnek el, de a főnökök ragaszkodnak az április 18. hoz. Remélem is, de azt már megkaptam fülesként, hogy ha változás lesz, én maradok. Ezt is remélemJ De kit tudja… Majd elválik, jó lenne maradni a pénz miatt, de nagyon mennék már haza is.