Van egy idősebb magyar kollégám, és nagyon megszerettem. Egy 60 körüli pasas, ki a konyhán az egyik mosogató. Sajnálom, mert annyira jó ember, és rettentően értelmes. – Ennek ellenére a családjától külön kell élnie, negyedévenként láthatja őket „mert ugye otthon nem éri meg még a f.szunkat sem kiverni”. Egy aprócska figura, kicsit zömök, de teljesen úgy néz ki, mint Ghadni. És foglakozik a keleti kultúrával.

Éljen a megbaszott, elcseszett Magyarország: értelmes, tanult embereknek külföldön kell mosogatni majd 60 évesen. Hát azt hiszem nem is kell csodálkozni, hogy rajtunk röhög mindenki. De hát amilyen a mosdó olyan a … = amilyenek a politikusaink, olyan maga a társadalom. - Én is:))))

 

NA folyatatom. Néha vele szokta beszélgetni, és olyanokat mond, hogy kettéáll a lábam. Tényleg nagyon értelmes pasas, legyen ő mostantól Ghandi!! – Az itteni lelki vezetőm. Tegnap meglepett egy olyan mondattal, hogy beszakadtam. A mintakép, márványbálvány a spirituális vezető megmutatta másik arcát. A német lányokról beszélgettünk, hogy hát azért vannak közöttük igen csak jó bulák. És ekkor rákontrázott „na igen, igen, de én úgy hallottam, hogy nem szívesen ...”.(inkább le sem írom) Hát meglepődtem ,hogy a Nagy-Zen mester ilyeneket is mond.

Szerintem itt most befejezem, és nem is akarok ezzel most foglalkozni, mert még most is pironkodok.  

 

Ez László volt, mert ha Tyler lettem volna, nem hagyom ennyiben.