Nem bírok elszakadni attól a gondolattól, hogy egyre több látogatóm van!! – De mindenesetre furcsának tartom, hogy bármelyik ismerősömet kérdezem, mindig az a válasz, hogy „hát mán eccer csak megnézem” vagy „hát mán ecce megnéztem, de nem volt időm beleolvasni” vagy „mé írsz regényeket baszod, mi dolgozunk, nincs idő ilyen baromságokra”. Hát rendben, akkor írok magamnak, Ines74nek meg Jolcsinak.

DE! Van egy aprócska gondom, és fogalmam sincs, hogy is tudnám szavakba önteni, másrészt pedig félek szembenézni az igazsággal. A statisztikai adatok, amiket a szerver készít el számomra minden nap, teljesen más képet mutat, mint a spanjaim válaszai… (akik basznak a fejemre, a fáradozásaimra, a napi több óra művészi alkotás gyönyöreire). A gond, hogy a napi látogatóim száma a diagrammok alapján emelkedő tendenciát mutat. Viszont, ha figyelembe vesszük a „spanjaim” válaszait, akkor kétségbe vonom a számokba vetett örök hitet (hogy mán pedig azok nem hazudnak). Fogalmam sincs, mi lehet az oka ennek a deviáns jelenségnek, de a spanági-kijelentések és a számok számomra nem egyeztethetők össze. – Már ott tartok, hogy a paranormális jelenségek közé sorolom a blogomat, és az úgynevezett spanjaimat. Meg kell fogalmazni a tételt! Tehát, vagy olyan személyek is látogatnak, akiről fogalmam sincs (és ennek természetesen örülök), vagy van egy másik ok…

EHHEZ viszont nagy levegőt kell vennem, és szembe kell magam köpni, és kijelenteni: IGEN NÁRCISZTIKUS VAGYOK. Ugyanis, ha a blog szervere az én saját „látogatásaimat” is számolja, akkor máris megvan a megoldás! SUMMA: a spanjaim tényleg nem olvasnak, nincs semmiféle olyan olvasóm, akiről ne lenne tudomásom, csak Joli, Ines74 meg én. Nos, ha ezen logika alapján haladunk tovább a blogom ösvénye mentén, akkor az összesen 3 olvasó (ip cím) létezik. Mivel ez három olvasó naponta (sajnos magamat is beleszámolva: a „nagyszámok törvénye alapján”), és én viszont napi 15 alaklommal (minimum) szörfözök az SAJÁT oldalamra, akkor máris megvan az átlagos 20 és 30 látogató napi szinten. – Sajnos ki kell jelenteni, legalább annyira vagyok nárcisztikus, mint Bernhard mester. Helyzetemet, és állapotomat csak az Ő szavaival tudom közvetíteni: Egy riportban arról mesét a Mester, hogy a művei egyáltalán nem szomorúak, hanem inkább mulatságosak. „Ha előveszem a könyveimet, és kinyitom, mindig hangosan nevetek a történeteimen”. Remélem ez a mondat mindent megmagyaráz! Éppen ezért látogatok naponta legalább 15 alkalommal a blogomra: hogy hangosan nevessek, mert átkozottul mulatságos vagyok. (Azt hiszem erre az igencsak erős kijelentésre várható komment – de legnagyobb sajnálatomra azt is én fogom szerkeszteni. A demokratikus rend fenntartása érdekében).