SEMMI, ezt csak ezzel a szóval lehet körbeírni. Most is elég fáradt vagyok, de jelentkezek, jelentkezni kell, mert a kedves publikumom fontos számomra.

 

Az elmúlt hetekben főszezon volt, és halálosan fárasztó volt az élet itt a hegyekben. Kikészülés, nagyhalál, fizikális és mentális butulás. Általában 100 150 vendég van, de a főszezonban 250 volt, és még sorolhatnám. Rengeteg gyerek, akik mindig keresztezték az utunkat, mikor rohangáltunk a tányérokkal. Tényleg fárasztó volt, ráadásul, hogy a pincérlánykák nagyobbrészt nem szeretnek dolgozni. Uh a súlyosabb dolgokat én cipeltem gyakran. (Erről nem is akarok mesélni, mert nagyon dühít.) De eljutottam arra a szintre, hogy azt mondom mindenre, hogy leszarom. És úgy is teszek: no para, lassan, de minden elintéződik magától, így kezelem a dolgokat…

Szerencsére letettek a pizzériába, ami inkább kocsma, és elég kellemes ott az élet. – Ráadásul vagy egy olyan érzésem, hogy az ottani csaj kivetette a hálóját rám… - Mert tegnap előtt az egyik szórakozóhelyen az egyik lánnyal beszélgettem, és két alkalommal is hisztériázott, hogy itt mi mit művelünk. JAJ, ebből is elegem van, a hisztikből. Én tényleg próbálok higgadt maradni, de az utóbbi időben tényleg sok hisztis alkalom vágott hátba. (Ebből tényleg elegem van, és éppen ezért mondtam az magamnak, hogy leszarom.) Lassan tényleg idegrohamokat kapok, nagyon fárasztó, hogy mindenki hisztizik. Jajajajajajaj. – Meg is volt az egésznek a következménye: szegény nővérem itta meg a levét, meg még mások is kaptak (természetesen azok, akik semmit sem követtek el ellenem).

De lassan kipihenem magam, meg próbálom ezekről a dolgokról elvonni a figyelmem: olvasok, de ahhoz sincs sok kedvem.

Ezt tényleg úgy tudom summázni, hogy boldog vagyok, hogy most már 100-50 vendég lesz, és nyugalom. Na meg a legbutább pincérlányt el is zavarták (szerencsére, de ezt sem akarom elmesélni: fárasztó és őt is leszarom).

 

JA J, valami vicces!! Áramütés álló vagyok. – Sajnos ezzel sem tudok öngyilkosságot elkövetni (de mivel nem is akarok, csupán véletlenül rázatom meg magam vele. Hatás nélkül.)

Nos első héten a porszívó zsinórja robban fel a kezemben, de csak bizseregtek az ujjaim. Meg egy kis ijedelem, de leszarom. Múlt héten meg!!! Valami csuda, tényleg, túléltem, és csak egy kis sebhelyem maradt. Zuhanyoztam, és törölközés közben, amikor még vizes voltam, tele tenyérrel (mint egy röplabdát) lecsaptam a villanykörtét. Hatalmas robbanás, majd mindenhol szilánk (testem vizes, és erre ráragadtak a szilánkok). Most a nyakamon éreztem kisebb bizsergést, de semmi komolyat. Tenyerem vágta szét néhány helyen az üveg, és ment tovább az élet. A nyakamon van még egy seb, mert oda nőtt egy hólyag (vagy az áramtól, vagy a forró szilánktól.)

 

 

Sajnálom, de itt tényleg elég silány az élet. Semmi sem történik, DE van időm magamban lenni… de erről majd később

 

na kb másfél hónap, és eltekarodok innen a rühes hó közepéről, utána nyomás Rómába