Na a progmatos arcoktól megkaptam: „novellákat írok”. Na igen, nekik csak a kódsorokon fut a szemük, de a „művészet, az alkotás” az már SOK.

Félre a tréfát, hát lassan kezdek megőrülni, mert a faluban annyira nem tud az ember magával mit kezdeni, hogy az hihetetlen. – Ezt a helyiek is bevallották, hogy ezért iszik mindenki. Lassan én is rendszeresen megjelenek a hotel kocsmájában. Bár sajnos, de ezt is rettentően unom. Szerintem felfüggesztem ezeket a kiruccanásokat, mert (habár kapunk engedményt) hosszú távon kicsit drága a sör. A mostani árfolyamon 900-1000 ft. Pedig én még kapok engedményt is. Azt találtam ki, hogy egy lapra nagy betűkkel felírom azt, hogy BICIKLI!, és kitűzöm a falamra. Mindezt abból a célból, mert egyre gyakrabban gondolok arra, hogy veszek egy újat. Egy kérdés maradat, és ez ránt vissza a bűnbe és döntök a sör mellett, ami esténként egy-kettő. (Még nem bűnös és megvetendő mennyiség, de már rendszeres.) – vajon L. v. Trier is erre gondolt, amikor a Bűn lélektanát forgatta? Nem hiszem, az ő „dolgai” nem ilyen sekélyesek, mint pl. sör meg bicikli…

Ja, lehet nyáron Svájcba megyek melózni. Nem tudom, hogy mi legyen, mert fogalmam sincs arról, hogy mit kezdjek magammal. Talán, vagy biztos?? Nem tudom, de lenne kedvem, vagy nem?? Mindegy, csak ne faluban kelljen élni.

Nos, mi is történt az elmúlt napokban? Mivel írtam, hogy K.leiten a világ egyik legelcseszettebb és unalmasabb helye ,ezért lassan kifogyok a témából. – Elsősorban azokból, hogy hogy néz ki itt a környék meg a kollégák. Most kellene annak a résznek következni, hogy miről is beszélgetnek velem és egymás között??? És abból írni novellákat??????? ”/(=()=(!%’+%/()=)’”+!”’!+//=/!%.

Hát ezt a témát tényleg nem tudom, hol és hogyan kezdjem el?? Több oka is van: az egyik, hogy még mindig alig értem, mit is beszélnek (A süddeutsche Sp, meg a különböző területekről érkezők nyelvkavalkádja Bábellé válik reggel 7-től este 11-ig. Ez nagyjából a teljes munkaidőm). – Természetesen ez is csak egy önironikus megjegyzés, de valóban nem értem sokszor, miről is beszélnek… (a hochdeutsch-al nincs para). A kollégák párbeszédei meg inkább vihogás (nyerítéses viháncolás), mint bármilyen értelmes kommunikáció. - A két magyar lányról meg csak annyit, hogyha valamit meg akarnak érteni MAGYARUL, kinyitják a szájukat, és úgy bambulnak (éljen a mindenkinek diplomát nemzedéke). De amúgy is mindig nyitva van. JAJ, az egyik meg kaja közbe úgy csámcsog: meg tudnám ölni. Úgy kiverném a fogait…

 

Emlékszem, amikor egy ismerősöm (Noémi) hazajött NewYorkból, mennyire le volt nyűgözve attól, hogy „milyen szép is Budapest.” (Ha jól tudom, korábban nem volt oda érte.) Én is alig várom, hogy ismét kerülgethessem a k.tyaszart, szagolhassam a csöviket a villamoson. – Itt még az sincs (itt a k.tyaszarra gondolok, de csövi sincs), mert az a k.rva hó mindent eltemet. Vagy kézzel összeszedik a gazdik finnyáskodás nélkül: „some people” (de nem a kutyát, miért gondoltad azt, hogy azokat a rühes dögöket szedik össze??? NEM ÉRTELEK. Hányszor mondjam még, hogy a nem lehet látni seholsem a szart).

– Ha keresek hasonló munkát, egy kikötésem lesz: minimum 1000 embert lehessen látni napontaJ

Befejezem a hisztit, mert az nekem és nekem sem jó (meg nektek sem, de mivel egoista vagyok, az már nem az én bajom és nem is érdekel)… - Meg még mindig nincs okom panaszra, de a rövidke szabadidőmet azért szeretném kicsit tartalmasabban eltölteni – nem csak egy utcát kerülgetni mindig. – A főnökök megszerettek, mert mindig elvégzem rendesen a munkámat, és általában korábban el is engednek. DE kaptam egy ótvaros mellény, olyat amilyet a cigusok hordanak. Telesen rá vagyok parázva.