Ez már az őrület határa, vagy teljesen kész vagyok???
2009.03.28. 11:49
Néhány nap ezelőtt egy buliban voltam, ahol hazafelé jövet megláttam egy elég jó állapotban lévő karácsonyfát. Haza kellett hozni, mert gondoltam, ha alig van vmi is a szobámban, akkor legalább egy karácsonyfa legyen. Hazahoztam, beleállítottam a kukámba, és azóta minden este karácsonyosat játszok: van puszedli, bor, meg pálinka. Uh teljesen kiegyensúlyoztottá váltam az elmúlt napokban, nem vagyok sem testileg sem lekileg zaklatott állapotban. Mert reggeltől azt várom, mikor jön a Mikulás. Eddig még egyszer sem hozott semmi, de talán ma este. Szerintetek is gáz, amit művelek?
Sziasztok, ismét itt
2009.03.24. 22:32
Régen nem jelentkeztem, mert… Nem jajgatok tovább, csak mégis J
Mi is történt mostanában: huh sokminden!!! Voltak a barátaim itt, Kleitenben, és nagyon boldog voltam. DE, itt szeretném kifejezni sajnálatomat is egyben, hogy nem igazán voltam az igazi. Sőt, eléggé sajnálom, hogy nem voltam elég aktív. Mindenestre örültem annak, hogy (remélem őszintén) jól is érezték magukat. Le voltak nyűgözve, hogy milyen szép helyen éldegélek – na igen, ez nekem sajnos december óta megszokott látvány, uh nekem már nem mond semmit. – Történt egy kis affér is, de arra úgy gondolok, hogy maradjon a mi titkunk!! Nekem az nagyon nagy boldogságot okozott, hogy meglátogattak. Itt voltak, és … jaj, de örülte, habár nem tudtam lehet kimutatni: kérlek, tudjátok be annak, hogy főszezon után voltatok.
Kaptam otthonról csomagot is, mert ugye a hegyről nem lehet csak úgy lemászni, és kellett egy-két dolog. Kedves Testvérkém, ha nagyon nem tudok mit kezdeni magammal, akkor mindig eszem a csokidbólJ
Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen kemény lesz. Nem a munka, hanem a hegy, a hó, és az, hogy 20 emberrel vagyok összezárva, mindig velük kell lenni… Sőt ebben az épületben kell lakni. Az pedig, hogy „elmenekülj, el kell felejteni”. Nincs város a közelben, ahol van kutyaszar a sétálóutcán, és hasonló kóborgó dolgok. – Ha arra gondolok, hogy majdnem egy menedékházban kötöttem ki, ahová csak felvonóval lehetett voltan eljutni… Máris olyan ürességet érzek, mint még soha. Huh, erre vágytam, hogy valami más történjen velem, de ennyire??????????? J
Lassan kezdek készülni, csomagolgatni. De ez még odébb van az!!! Sajnos, de a pénz szempontjából egyáltalán nem sajnos. Megéri itt csücsülni. – Korábban az volt a gond, hogy sok a vendég (de most belátom, nem is volt az olyan rossz. Ha sok a munka, az idő repül, mert nem arra koncentrálsz, hogy mikor meg meddig, hanem a futás.) Most meg az a baj, hogy alig vannak: vége a szezonnak, a faluban is elvétve lehet látni embereket. Így talán még rosszabb, mert nem tudsz mit kezdeni magaddal. Csak nézed a dögunalomhegyeket, és várod, hogy álljon el a havazás. Mert természetesen most is esik.
Ja igen, hogy kevés a vendég: megvan az esélye, hogy hamarosan haza kezdik küldeni az embereket! 6 pincér van, és 40 emberre az sok, túl sok. (most még 100 vendég és köv. héten is hasonló számban, de utána elfogynak.) Próbáltam puhatolózni, hogy vajon kit küldnek el, de a főnökök ragaszkodnak az április 18. hoz. Remélem is, de azt már megkaptam fülesként, hogy ha változás lesz, én maradok. Ezt is remélemJ De kit tudja… Majd elválik, jó lenne maradni a pénz miatt, de nagyon mennék már haza is.
most olvasom vissza magam!
2009.03.13. 22:54
elképesztően hiszits lettem:) az elmúlt néhány heti bejegyzések alapján.
na komolyan, látszik hogy be vagyok rosszítva itt a hegy tetején, de alig több mint egy hónap, és nyomás ROMA
28
2009.03.13. 22:51
Most sem tudok szerény életemmel kapcsolatban beszámolni szinte semmiről!! Itt minden a régi, reggel reggeliztetés, majd pakolás, majd ebédeltetés, és este vacsoráztatás, és végül megint pakolás. ENNYI, de vagy egy csodás esemény, amiért boldog vagyok! Rá is ment az estém, annyira rossz voltam, hogy az leírhatatlan: rengeteg hiba, rengeteg bénázás, stb… Na igen, mert nem voltam ott sem agyban, sem lélekben. A testem valahol bolyongott a kibebaszott 400 nm-en, de semmi több.
Tehát holnap 28, ami szomorú dolog, mert… remélem nem kell magyarázni, még 20 akarok maradni, és KÉSZ! De hát nem annak születtem, aki meg tudná állítani az időt. És a csoda, hogy éppen most vannak úton a barátok, és röpülnek felém kakaleitenbeJ (micsoda spanok, nem?) Reggel remélhetőleg már itt lesznek, és minden oké lesz. Este party, amolyan magyaros módon, és pöri, és 20 évesek módjára való megőrülés!!! És ami a legszebb, hogy vasárnap pedig szabad leszek, és tudunk kirándulni! Még nem tudják, és nem is fogják megtudni, de egy sífelvonóval elviszem őket kávézni.
Most ennyi,
Ui.: rengeteg hó esik, és már elegem van belőle. Egy hónapon keresztül esett, és tegnap valódi idegrohamot kaptam J
servus
2009.03.11. 14:29
Szeva
Megint elhanyagoltam a blogot, de… most bepótolom. Sokminden történt velem, azaz annyira mégsem. A legfontosabb, hogy tényleg kezdett, és még mindig, az agyamra menni minden. 20 munk.társsal vagyok összezárva december óta, és hát így… A vendégekkel meg alig tartom a kapcsolatot, olyan formális az egész (helyesen megfogalmazva tárgyként kezelem őket, amik hetente cserélődnek). Egy hegy tetején vagyunk és a legközelebbi város bő egy órára van. Oda viszont helyi közlekedéssel nem lehet eljutni, mert a buszok… Úgyhogy ebben a falucskában kell megkeresni a kikapcsolódási lehetőségeket. Ez pedig nem más, mint a partik, de attól is elmegy az ember kedve. Ott is ua emberek, ua hely, ua piák, ua SEMMI.
Ezért tegnap úgy döntöttem, hogy a fölös energiákat másképpen fogom feldolgozni: cigiről lemondok (max napi egy…), az esti sörözgetéseket is elfelejtem, angolozok újra és sportolni kezdek. – Huh, tényleg nagyon be voltam sokkolódva!!! Már volt olyan nap, amikor végeztem, szinte mindenkivel összezörrentem. Ok, csak nevettem rajta, de tudom, hogy én nem ilyen vagyok. Inkább nem mondok semmit, de itt már valóban ki voltam kelve magamból.
Azért váltok, mert Salzburban voltam, és végre két hónap után láttam vmi egészen mást. Nem akarok megőrülni az elkövetkező 5 hétben. Bizony ennyi van hátra, és megyek a VÁROSBA vissza! Tegnap olyan szép volt, hogy más embereket láttam, habár csak egy bevásárló központban voltam. A kollégáinak csak eddig ér el az agyuk: Shopping! Az, hogy a várost megnézzék? SOHA, pedig szívesebben mászkáltam volna egyedül is… De ez is jobb volt, mint a semmi.
Tudnék írni az itteni történésekről, de inkább nem is akarok azokra szabadidőmben gondolni sem! Pedig volt bizony esemény. Pizzériában voltam, és majd meghaltam egyik este, annyian voltak. Aztán a vendéglőben egy részeg nő összehányta az asztalukat, stb… (hajrá 4 csillag).
Na egy aranyos történetek azért közlök! Az egyik menzás srác néhány hete jött kajálni, és nagyon hideg volt akkor. Rohant be a sportcipőjében, és csak egy fél mondatot tudtam elkapni, amin azóta is borulna páran. Az hallottam, hogy „ich brauche heisse Füsse” (Meleg cipőkre van szükségem). Nekem mindebből az szűrődött le, hogy vmiféle koktélt akar inni, mert fázik. Visszakérdeztem, hogy azt miből kell készíteni, és azonnal fetrengett mindenki.
ma inkább nem is írok semmit :))))))
2009.03.06. 14:31
de, halál van. unalom... és hó, és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó,és hó.
és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak,és mindehol latyak.
És ma mi is történt?
2009.03.05. 13:49
Most is: semmi, nem voltak vendégek, sem, stb… (a picsák veszekednek, és szörnyű. KIKÉSZÍT, de szerencsére én sem maradhatok ki belőle. Nem tudom mit, mondhatnak rólam – nem is érdekel, de érezhetően megváltozott körülöttem a hangulat. Nem nagyon, de…)
Korábban említettem, hogy mindenkinek állandóan nyitva van a szája. Hát az utóbbi hetekben nekem is! De nem tudom, hogy azért, mert butulok, vagy azért, mert állandóan takonnyal van tele a gyönyörű nózikán. Szerencsére amióta megérkeztem, mert akkor beteg voltam, folyamatosan tele vagyok olyan csúnya dolgokkal…
ÉS, kezdek bekészülni! Ez megint nem panasz, de ez a falu már tényleg kicsi: minden kávézóban üldögéltem már, mindenhol voltam, és ennyi… És a közelven egy város sincs. Ahová jártam, Gerlos, kávézni, ott meg átvágtak a kávézóban! Nem nagyon, de rosszul esett… Ráadásul egy koszos magyar volt a pincér. – Ennyit rólunk…
A másik nagyhír, hogy felvettem egy volt tanárommal a kapcsolatot, hogy tudna –e segíteni, ha szükségem lesz rá. (Írás) és csak bíztatni tudott, igaz nem küldtem még semmit. Tegnap jutott eszembe egy nagyszerű ötlet, és most azon vagyok!! Lehet még ma el is kezdem! Mert miért ne?
Ne hara, tudom most unalmas vagyok, de tényleg ennyi a történés! Már nem viccesek a kollégák, nem tudok rajtuk nevetni, meg elég unalmassá is vált az egész. A tömény butaság, és ennyi… nagyon deprimáló… Én a balfasz magyar, aki suli után eljön felszolgálni… - Mert ők mindannyian rettentően képzett munkaerők: a szakács porból főz levest, vagy konzervből. Ennyi a tudomány, a „konyhaművészet”: Na jó, itt a konyhaművészet azt jelenti, hogy minden kaja mellé raknak egy kis díszítőelemet… (valami zöld levelet, és ettől minden csodás lesz): az íze, meg a kinézete. A vendégektől meg sem merem kérdezni, hogy ízlett - e, mert mindennek konzerv, meg poríze van. Éljen a négycsillag. Sajnos mi is ezt esszük, és egy idő után nem az hogy unalmas, hanem inkább fájdalmas. A sok műkaja hazavágja az ember gyomrát, pedig mindig kötelező jelleggel a kaja előtt egy tányérka salit is eszem, de nem használ, sőt… Bárcsak lenne a közelben egy McD. vagy valami még rettentőbb kajálda. Pl. egy menza, ahol csak szart lehet enni.
A többi kollegina meg a szalvétahajtogatásban látja a nagy csodát: ki hányfélét, és milyen tökéleteset tud… meg egy perc alatt hány darabot…
AHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHH
De már telik az idő! Jövő héten jönnek a spanok, és alig várom!!! Jaj!!!!!! Tényleg, minden nap felkelek, és arra gondolok, hogy hány nap van még addig!!! Meg ha ez sem segít, akkor Rómáról ábrándozok. Az is már csak másfél hónap!
(tudjátok, mindennek több olvasata van: remélem megtaláltátok a mostani bejegyzésben is a vicces „gondolatokat”)
Nos lássuk, mi is történt az elmúlt hetekben???
2009.03.04. 14:02
SEMMI, ezt csak ezzel a szóval lehet körbeírni. Most is elég fáradt vagyok, de jelentkezek, jelentkezni kell, mert a kedves publikumom fontos számomra.
Az elmúlt hetekben főszezon volt, és halálosan fárasztó volt az élet itt a hegyekben. Kikészülés, nagyhalál, fizikális és mentális butulás. Általában 100 150 vendég van, de a főszezonban 250 volt, és még sorolhatnám. Rengeteg gyerek, akik mindig keresztezték az utunkat, mikor rohangáltunk a tányérokkal. Tényleg fárasztó volt, ráadásul, hogy a pincérlánykák nagyobbrészt nem szeretnek dolgozni. Uh a súlyosabb dolgokat én cipeltem gyakran. (Erről nem is akarok mesélni, mert nagyon dühít.) De eljutottam arra a szintre, hogy azt mondom mindenre, hogy leszarom. És úgy is teszek: no para, lassan, de minden elintéződik magától, így kezelem a dolgokat…
Szerencsére letettek a pizzériába, ami inkább kocsma, és elég kellemes ott az élet. – Ráadásul vagy egy olyan érzésem, hogy az ottani csaj kivetette a hálóját rám… - Mert tegnap előtt az egyik szórakozóhelyen az egyik lánnyal beszélgettem, és két alkalommal is hisztériázott, hogy itt mi mit művelünk. JAJ, ebből is elegem van, a hisztikből. Én tényleg próbálok higgadt maradni, de az utóbbi időben tényleg sok hisztis alkalom vágott hátba. (Ebből tényleg elegem van, és éppen ezért mondtam az magamnak, hogy leszarom.) Lassan tényleg idegrohamokat kapok, nagyon fárasztó, hogy mindenki hisztizik. Jajajajajajaj. – Meg is volt az egésznek a következménye: szegény nővérem itta meg a levét, meg még mások is kaptak (természetesen azok, akik semmit sem követtek el ellenem).
De lassan kipihenem magam, meg próbálom ezekről a dolgokról elvonni a figyelmem: olvasok, de ahhoz sincs sok kedvem.
Ezt tényleg úgy tudom summázni, hogy boldog vagyok, hogy most már 100-50 vendég lesz, és nyugalom. Na meg a legbutább pincérlányt el is zavarták (szerencsére, de ezt sem akarom elmesélni: fárasztó és őt is leszarom).
JA J, valami vicces!! Áramütés álló vagyok. – Sajnos ezzel sem tudok öngyilkosságot elkövetni (de mivel nem is akarok, csupán véletlenül rázatom meg magam vele. Hatás nélkül.)
Nos első héten a porszívó zsinórja robban fel a kezemben, de csak bizseregtek az ujjaim. Meg egy kis ijedelem, de leszarom. Múlt héten meg!!! Valami csuda, tényleg, túléltem, és csak egy kis sebhelyem maradt. Zuhanyoztam, és törölközés közben, amikor még vizes voltam, tele tenyérrel (mint egy röplabdát) lecsaptam a villanykörtét. Hatalmas robbanás, majd mindenhol szilánk (testem vizes, és erre ráragadtak a szilánkok). Most a nyakamon éreztem kisebb bizsergést, de semmi komolyat. Tenyerem vágta szét néhány helyen az üveg, és ment tovább az élet. A nyakamon van még egy seb, mert oda nőtt egy hólyag (vagy az áramtól, vagy a forró szilánktól.)
Sajnálom, de itt tényleg elég silány az élet. Semmi sem történik, DE van időm magamban lenni… de erről majd később
na kb másfél hónap, és eltekarodok innen a rühes hó közepéről, utána nyomás Rómába
most kész vagyok, és...
2009.02.15. 23:19
nos, a következő napokban, vagy két hétben nem hiszem, hogy itt fog valami is változni:
- főszezon van, és az átlagos 100-150 vendég helyett 250 van
- három kollegina nem hajlandó dolgozni, igy a mardék nyomul (nagyon fáradtak vagyunk). van egy olynan érzésem, hogy kettőt a szezon után ki is vágnak (két hét múlva). de mivel én rendesen elvégzek mindent, van egy két plusz járandoságom (egyedül én kapok szabadnapot a héten, és ez kincs most)
- halál fáradt agyok, fájnak néha a csontjaim is... (aki ismeri a történetemet a medencecsontomal meg az egyik gólyatáborral, akkor...)
- napi 12 ora rohanás. (rengeteg kilo emelgetése naponta...)
ui: két hét múlva lekerülök a pizzeriában, és az lesz a menyország...
akkor majd jelentkezem, most pihenjetek; én nem, de probálok, és agyilag rágyúrok
jöjjön a főnök
2009.02.12. 14:46
Március 1. tartományi, és helyhatósági választások lesznek Salzburg tartományban. A drága főnököm, aki tanult gasztronómus, úgy gondolja, hogy a politikában is ki kell magát próbálni. –Ahogy a tanulmányaim alapján gondoltam, és gondolom, itt sincs nagy különbség a gasztronómia és a politikatudomány között. Természetesen a pasas a világ legjobban képzett mindenese (a polihisztor titulust nem merem rátapasztani): de tényleg mindehhez ért. A politika, mert pincérnek tanult, a kisujjában van. Hihetetlen, mennyire ért a politológiához: társadalmi érzékenysége szédületes, és mindent jobban tud másoktól – a szegénység és a szociális érzékenység a kedvenc kifejezései. (Akármilyen bunkó is leszek vele szemben, segített megérteni néhány számomra nem tiszta kifejezést. A sokat emlegetett „leere Wörter” általa értettem meg. Csodálatosan tudja oltani a népet, akik meg csak isszák a szavait. És általa – hála a Magasságosnak – még egy különös kifejezés is világossá vált: „arctalan társadalom”, de én inkább a csürhe szót szívesebben használom.)
Mint említettem, a szegénység és a szociális érzékenység a leggyakoribb és legkedveltebb kifejezés. Szédületes!! Egy igazi ostoba FASZ!
A fasz szó levezetése képletek alapján itt Ausztriában (de szerintem ezt univerzálisan is lehet használni):
PINCÉR KÉPESÍTÉS + PÉNZ – AGY = FASZ azaz POLITIKUS
Elképesztő, hogyha van valakinek pénze, ideje, akkor azonnal politikusnak érzi magát. GRATULÁLOK! A karrierek karrierje. Természetesen a pasi a konzervatív, és rettentő módon vallásos lehet valahol nagyon mélyen. (Gondolom, mert mindig Grüss Gott –tal köszön. Itt meg R. Menasse jut eszemben, hogy micsoda ország is Ausztria?! - Plurális. Míg Svájc a náci időkben aranyat dobált a kemencékben, addig az osztrákok meg embereket égettek a kemencékben.)
- Ez olyan, mint nálunk a volt kommcsik, akik hétvégente a keresztet dobálják „merthát mi ugye a legkatolikusabb-protestáns-buddhista-vagy-a-franctudja-milyen-vallásúak-is-vagyunk, oszt ezt a dolga az elitnek nem?. A pluralitás! Mert mindig tudni kell, hova toljuk a seggünket.”
Szégyen, hogy a politika a „gazdagok” játékává, nevezzem inkább passziónak – a gazdag szó itt relatív. „Van pénz, oszt kísz. Megengedhetem magamnak nem? Vagy elhiszik majd amit ismételgetek, vagy nem. Mindegy a tartományi ülés tagja leszek, hát ha meg azse, akkor meg a következő alakommal még többször fogom elmondani szegénység meg szociális érzékenység szavakat.”
Visszatérve a főnökömre: a hegy tetejéről könnyű agitálni. Az egyik legjobban menő tartomány egyik legjobban menő síparadicsomának majdcsak mindható ura. „szegénység meg szociális érzékenység” ?? Hát?! Na igen a társadalmi problémákhoz nagyon is kell értenie, mert a falu mindenható ura 54 állandó lakos fölött élesíti eszét, győzködi az embereket. – Szegény itt nincs, szerintem ez eddig is egyértelmű volt: „És a szegénység az országunkban…” „A szociális rendszerünk…” ?!
Inkább itt befejezem…
Katácska kívánságára kicsit a másik új kolleginát is agyoncsapom
2009.02.09. 23:27
Kicsit szőke… (azt hiszem ennyi elég kezdésnek, és a befejezés is maradjon ennyi). Nem akarom bántani, mert különben aranyos, csakhát az egyszeregytől is primitívebb.
Tegnap pecsételte meg az itteni karrierjét egy kérdéssel… Ez szinte vicc, de véresen komolyan gondolta:
Tehát van egy szőke nő, és egy nevezetesebb osztrák síparadicsomban dolgozik. A szálloda, ahol mindennapjait tölti, azzal átellenben van egy hegy, és rajta több sípálya. Éjszaka azokkal a különös hónyűvő gépekkel simítják el a havat, mert napközben eljegesedik és hepehupás lesz.
A szőkenő látja éjszaka, hogy azok a nagy (hósimító) gépek a sötétben a havat járják fel-alá, meg ajoistensemtudja mit kereshetnek. Ekkor odafordul a kolleginájához, és felteszi a szellemi halálát jelentő kérdést:
- Anne, azok a gépek azokat az embereket keresik ott a hóban, akik napközben elvesztek????
CSEND
A fejőnő (a másik új), vagy futár meg tényleg az istállóba való. Na igen, én sem vagyok egy gyakorlott pincér, de ez a lány… Kiabál a vendégek előtt – elég erős személyiség. Igazi bunkó, vagy még attól is rosszabb.
Szinte amikor elhalad mellettem, érzem a tehén és a savanyított tej szagának egyvelegét. És ha pofázni akar hozzád, akkor 1 cm közelségben megáll veled szemben, és az orrlyukaimba liheg. Nem elég a tehénszag, erre még a …. – erre már tényleg azt tudom mondani, hogy a jokurvaanyád száját tetováld körbe.
No és a legkülönösebb, és nem tudom miért, de mindig mindenkinek nyitva van a szája. Folyamatosan! Nem találtam rá még megfelelő magyarázatot, de szerintem ez kapcsolatban lehet az intelligenciahányadossal. Úgy saccolom, hogy 20 alatt mindig nyitva van az adott ember szája. – Hát itt az adott személy = mindenki.
Szeva Adri!!
2009.02.08. 13:37
Hát akkor mindenhol esik ez a tetves hó????
Bárhová is menekülünk, mindenhol utolér… Hát ez szép. Itt is zuhog már egy napja, és közölte a Chefin, hogy reméli tudom mi lesz holnap a dolgom??? – édesen mosolygott. Erre én meg mondtam a két új lánynak, hogy a hólapátolás mindig az újak dolga. (szegények, honlap robotolnak, én meg kamuzok valamit: „átkozottul fáj a derekam”).
Oszt Adri, akkor most te kölyök-sitter vagy, vagy kutyus-sitter?
A chefin szóról jut eszembe!! Nem is tudtam, hogy ez a szó is az itteni hegyi-játékok része!? Megkérdeztem Mariskától valami, és „viccesen” úgy szólítottam, hogy chefin. Ismét felnevetett, és azt kiáltotta „mégegykör”. – Hát ez is a tiltott szavak listáján van, amiről nem tudtam. Este ismét jattolhatok. Na igen, minden nap tanulok valamit…
Üdv Tyler
Buddhista szerzetes
2009.02.07. 20:19
Van egy idősebb magyar kollégám, és nagyon megszerettem. Egy 60 körüli pasas, ki a konyhán az egyik mosogató. Sajnálom, mert annyira jó ember, és rettentően értelmes. – Ennek ellenére a családjától külön kell élnie, negyedévenként láthatja őket „mert ugye otthon nem éri meg még a f.szunkat sem kiverni”. Egy aprócska figura, kicsit zömök, de teljesen úgy néz ki, mint Ghadni. És foglakozik a keleti kultúrával.
Éljen a megbaszott, elcseszett Magyarország: értelmes, tanult embereknek külföldön kell mosogatni majd 60 évesen. Hát azt hiszem nem is kell csodálkozni, hogy rajtunk röhög mindenki. De hát amilyen a mosdó olyan a … = amilyenek a politikusaink, olyan maga a társadalom. - Én is:))))
NA folyatatom. Néha vele szokta beszélgetni, és olyanokat mond, hogy kettéáll a lábam. Tényleg nagyon értelmes pasas, legyen ő mostantól Ghandi!! – Az itteni lelki vezetőm. Tegnap meglepett egy olyan mondattal, hogy beszakadtam. A mintakép, márványbálvány a spirituális vezető megmutatta másik arcát. A német lányokról beszélgettünk, hogy hát azért vannak közöttük igen csak jó bulák. És ekkor rákontrázott „na igen, igen, de én úgy hallottam, hogy nem szívesen ...”.(inkább le sem írom) Hát meglepődtem ,hogy a Nagy-Zen mester ilyeneket is mond.
Szerintem itt most befejezem, és nem is akarok ezzel most foglalkozni, mert még most is pironkodok.
Ez László volt, mert ha Tyler lettem volna, nem hagyom ennyiben.
Statisztika II.
2009.02.07. 20:15
Nem bírok elszakadni attól a gondolattól, hogy egyre több látogatóm van!! – De mindenesetre furcsának tartom, hogy bármelyik ismerősömet kérdezem, mindig az a válasz, hogy „hát mán eccer csak megnézem” vagy „hát mán ecce megnéztem, de nem volt időm beleolvasni” vagy „mé írsz regényeket baszod, mi dolgozunk, nincs idő ilyen baromságokra”. Hát rendben, akkor írok magamnak, Ines74nek meg Jolcsinak.
DE! Van egy aprócska gondom, és fogalmam sincs, hogy is tudnám szavakba önteni, másrészt pedig félek szembenézni az igazsággal. A statisztikai adatok, amiket a szerver készít el számomra minden nap, teljesen más képet mutat, mint a spanjaim válaszai… (akik basznak a fejemre, a fáradozásaimra, a napi több óra művészi alkotás gyönyöreire). A gond, hogy a napi látogatóim száma a diagrammok alapján emelkedő tendenciát mutat. Viszont, ha figyelembe vesszük a „spanjaim” válaszait, akkor kétségbe vonom a számokba vetett örök hitet (hogy mán pedig azok nem hazudnak). Fogalmam sincs, mi lehet az oka ennek a deviáns jelenségnek, de a spanági-kijelentések és a számok számomra nem egyeztethetők össze. – Már ott tartok, hogy a paranormális jelenségek közé sorolom a blogomat, és az úgynevezett spanjaimat. Meg kell fogalmazni a tételt! Tehát, vagy olyan személyek is látogatnak, akiről fogalmam sincs (és ennek természetesen örülök), vagy van egy másik ok…
EHHEZ viszont nagy levegőt kell vennem, és szembe kell magam köpni, és kijelenteni: IGEN NÁRCISZTIKUS VAGYOK. Ugyanis, ha a blog szervere az én saját „látogatásaimat” is számolja, akkor máris megvan a megoldás! SUMMA: a spanjaim tényleg nem olvasnak, nincs semmiféle olyan olvasóm, akiről ne lenne tudomásom, csak Joli, Ines74 meg én. Nos, ha ezen logika alapján haladunk tovább a blogom ösvénye mentén, akkor az összesen 3 olvasó (ip cím) létezik. Mivel ez három olvasó naponta (sajnos magamat is beleszámolva: a „nagyszámok törvénye alapján”), és én viszont napi 15 alaklommal (minimum) szörfözök az SAJÁT oldalamra, akkor máris megvan az átlagos 20 és 30 látogató napi szinten. – Sajnos ki kell jelenteni, legalább annyira vagyok nárcisztikus, mint Bernhard mester. Helyzetemet, és állapotomat csak az Ő szavaival tudom közvetíteni: Egy riportban arról mesét a Mester, hogy a művei egyáltalán nem szomorúak, hanem inkább mulatságosak. „Ha előveszem a könyveimet, és kinyitom, mindig hangosan nevetek a történeteimen”. Remélem ez a mondat mindent megmagyaráz! Éppen ezért látogatok naponta legalább 15 alkalommal a blogomra: hogy hangosan nevessek, mert átkozottul mulatságos vagyok. (Azt hiszem erre az igencsak erős kijelentésre várható komment – de legnagyobb sajnálatomra azt is én fogom szerkeszteni. A demokratikus rend fenntartása érdekében).
a futár 2.
2009.02.07. 00:31
rájöttem ma este némi söröcske mellett, hogy a futár inkább olyan mint egy fejőnő
a SAJÁT kommetjeim
2009.02.06. 13:04
Hát, a kommentjeim lassan verik a főszöveget. - Mert ugye azt is én szekesztem KEDVES BARÁTAIM.
a futár
2009.02.06. 12:56
Tegnapelőtt jött két gyakornok bulus. Az egyik elég jó bőr, a másik meg… (lieber nix zu sagen). Na akkor, akiről nem érdemes beszélni, rettenetesen kész a bulcsi. – Nagyon, derogálóan elvesztettem mindem hitemet, hogy egyszer nekem is lehetnek normális kollégáin. Ez a hölgy minden illúziómat porrá zúzta, felmorzsolta, a munkatársakról alkotott mítoszt (hogy velük aztán igazán lehet bulizni) demisztifikálta – de lehet domesztifikálta (na jó, ennek a szónak ismerem a jelentését, itt azért használom, mert jól hangzik, és ha megfelelően forgatod a szádban, akkor még akár felsejlik néhány más jelenthetőség is). – Teljesen kész vagyok.
A lány jellemrajza: fekete sarkatlan szandálost hord, FŰZŐSET. Van egy nylon harisnya rajta, azalatt pedig egy fekete zokni (remélem, nem minden nap ua. zokni, bár kitelik tőle). – És közben szoknya van rajta. Tudjátok, mint az általános iskolás takesznénik… - Csakhát sajnos ez 4 csillag…
Tartásában felelhető a hanyag elegancia, de inkább tramplinak nevezném (jobban illik rá ez a jelző). Mindig fut, ha 20 tányér van nála, akkor még gyorsabban: szinte nem is lehet látni, ha elhalad melletted. Jelenlétét csak egy dologban jelzi számodra (mivel amikor „dolgozik”, nem lehet látni a futás miatt): átkozottul közel megy hozzád. Szerintem még nem is hallott róla, mi is az a „kartávolságomon belül ne is merj jönni” kifejezésemet, de hamarosan kioktatom. – Ha közölni vagy kérdezni akar valamit, a szó legigazabb értelmében hátrálni kell. Talán még agresszívnak is nevezném ezt a fajta baráti közeledést. Sajnos, de igaz, minden egyes alkalommal beleliheg a pofámban, és látom a manduláját, a szanaszét repedezett micsodáját (ajkát). A lehelete borzalmas…
A pláne most jön! Úgy bebaszott a 2. estéjén, hogy reggel felküldte a főnökasszony pihenni. Pedig éppen akkor érkezett meg a „futárszolgálatba”. – innentől kezdve ő lesz a futár.
Nos ennyi. László
tejoistennemhiszemelhogyezmegtörtént
2009.02.04. 11:59
Köszönöm drágaságok: tegnap 39 látogatóm volt. Az előző heti 2 3 látogatóhoz képest kajakra eszméletvesztés.
László
ui: remélem a kollégáim nincsennek a látogatók között. - Az elég nagy para lenne.
Kitalálta, hogy Az irodalmi diskurzusok a konyhában II. mint szatíra hogy lesz felépítve. De ehhez egy kis türlemet kérek.
A kommentezőknek!!!!
2009.02.03. 14:54
Ha valóban egy demokratikus államban élnénk, akkor valamilyen módon cenzúráznám az „irkafirkákat”. De mivel Magyarországon sajnos minden a legnagyobb rendben működik, és a demokrácia minden egyes pontját betartja minden politikus (nincs korrupció, nincs csalás, a politizálók csupa kiválóság – egytől egyig, nem privatizálnak el a saját zsebükbe semmilyen belvárosi ingatlant, és mindig az igazat „ígérik” a választások folyamán): ezért nekem sincs lehetőségem a cenzúrára...